Rólam

Sokan azt hiszik, a programkód és a verssor távol áll egymástól. Pedig mindkettő az alkotásról szól: egy tiszta szerkezet felépítéséről, ahol minden elemnek megvan a pontos helye és jelentése.

A programozás, harminc éve hivatásom, hobbim, és az alkotói szabadságom egyik formája. Külső szemlélőnek a programozás csupán karakterek sorozata egy sötét háttéren, de a programozónak a kreativitás kiélésének az a módja, melyben a semmiből építhet fel egy egész világot.

Minden egyes világ, valamilyen problémára adott válasz. Amikor pedig ezek a világok összekapcsolódnak, és láthatóan jól képesek együttműködni, elfog az a jóleső érzés, amit Madách így fogalmaz meg:

„Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen." — Madách Imre: Az ember tragédiája

Legtöbbször nincs sok idő élvezni ezt az állapotot, mert jön egy újabb megoldandó feladat, melyhez új világot kell építeni. Olykor a programozás nem más, mint a problémák megoldására megjelenő látomások lerajzolása.

Ebben a munkában az az igazi varázslat, hogy a gondolat – egy még kezdetleges absztrakció – a kód által kézzelfogható valósággá, működő élménnyé válik. Harminc év után is minden új, működő program amit írok, egy kis győzelem a káosz felett, és hálásan gondolok arra, milyen szerencsés ember, akinek a munkája egyben a hobbija is.

Sok idő kellett, hogy megértsem, egy jó vers nem csak tinta egy papíron. Egyfajta menedék, ahol a káosz egy pillanatra renddé, a fájdalom pedig szépséggé szelídül. Egy kapu, amin be kell lépnünk, és egyszerűen hagyni, hogy hasson ránk.

Hiszem, hogy egy jó vers mindenkihez tud szólni. A sorok között mindenki talál valamilyen párhuzamot a vers képei és a saját életének eseményei, történései között. Amikor egy kép pont úgy fénylik fel, mint egy régi emlékünk, vagy egy gondolat előhoz belőlünk egy régen elfeledett érzést, akkor tapasztaljuk meg igazán az erejét.

Egy jó vers:

• Elgondolkodtat: összekapcsol a saját élményeinkkel és érzéseinkkel.
• Jó hatással van a lelkedre: gyógyít, mert szavakba önti azt, amit mi talán csak feszültségként éltünk meg.
• Melegséggel önti el a szíved: megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül az érzéseinkkel.